Körtepálinka, vörösbor, fehérbor, jó rezgésű mangalicaszalonna, kemencében sült kenyér, bioalma, egy csapzott, nyegle és nyakigláb, de annál barátságosabb komondor – ilyesmikkel vártak minket az agostyáni ökofaluban a Felsőoktatásai Médiakonferencia másnapján. Nem is lenne erre a blogra való, ha a fentiek után a házigazda észbe nem kap, és nem kiabálja oda a csoportnak: Gyógyteát kér valaki?
Kérünk. Egy kosárnyi zománcozott piros bögrét hoztak ki és egy hasonlóan zománcozott nagy vörös kancsóból öntöttek a sorban állók edénykéibe. Nincs benne se cukor, se citromlé, semmilyen mesterséges ízesítőszer – mondta Györgyi, az egyik vezető, aki később egy igazi mentamező helyét is megmutatta nekünk, amiből persze a hó miatt (bolond márciusi időjárás) semmit nem láttunk, és azt mondta van ilyen mezejük kakukkfűből is – ezt persze szintén nem láttuk, de a tea tényleg kakukkfűből készült.
Elsőre az volt benne a jó, hogy gőzölögve volt forró, és – ellentétben a körtepálesszel, ami belsőleg melegített csak – a kezünket-arcukat is felmelegítette. Nem volt ahhoz képest keserű, mint amilyennek egy cukornélküli gyógyteát elképzel az ember. A kakukkfű viszont ütött: nagyon jellegzetes az íze, és tényleg olyan volt a belőle készült főzet, mintha koncentrátumot ittunk volna belőle. A gyulladásgátló hatásnak mindenki örült, meg, hogy ha ilyet isznak, sosem lesznek betegek a télen és kevésbé fognak fázni –persze azt is hozzátették, hogy egyetlen elfogyasztott csésze ezt nem garantálja.
A gyógynövények egyébként kifejezetten jó cuccok (hierba buena, vagyis jónövény – mondják spanyolul), és gondolunk csak bele, miféle jó kis teaféleségeket lehetne összehozni akkor, ha minden kedvelt gyümölcsünk és növényünk olyan gazdag lenne illóolajokban, mint pl. a kakukkfű, és elég lenne leforrázni vízzel, mindjárt ihatnánk pl. barackteát vagy banánteát vagy paradicsomteát. Persze ez nem ilyen egyszerű, ahogy egy teljes kanna átszűrése sem lehet leányálom (ellentétben a menta- vagy kakukkfűmező illatával).
Visszatérve erre a teára: éppen az hiányzott belőle, ami az ökofaluk marketingkommunikációban alulreprezentált, de igaz sztereotípia: merthogy hol itt az élvezet, kérem? Csak úgy letépünk, megszárítgatunk, aztán leforrázgatunk növényeket és teának nevezzük? Merthogy finomnak finom, jónak jó – ez nem vitás. Mégis nehezen tudom az ökoszemlélettől függetlenül, pl egy elegáns társaságban elképzelni, pedig viccesek lennének az ilyen mondatok: Egy kis kakukkfűteát, madame? Magam gyűjtöttem az erdőben!
Hiába, a kakukkfüves gyógytea az erdő közepén az igazi. Arra meg ritkán jár a civilizált elfogyasztósíasított ember, Agostyánban is csak néhány család lakik.
Harka Éva
Utolsó kommentek