Piros emeletes buszra szálltunk a kedvesemmel. Mindenki munkába igyekezett, így nagy szerencse volt, hogy elcsíptünk két egymás melletti ülőhelyet fönt legelül. Szélesvásznú élmény korareggel, első sorból az ébredő London, első sorból az ébredő szerelem a…

    -Téli diót szeretnék- kértem már másnap a teaboltban, már az utolsó bögre elfogyasztása után rohantam, függő voltam. -Nincs, elfogyott-szólt a zord válasz. -És nem is lesz többé?- mókáztam, persze nem voltam vicces. -Nem.     Na, ez már tényleg nem…

  Körtepálinka, vörösbor, fehérbor, jó rezgésű mangalicaszalonna, kemencében sült kenyér, bioalma, egy csapzott, nyegle és nyakigláb, de annál barátságosabb komondor – ilyesmikkel vártak minket az agostyáni ökofaluban a Felsőoktatásai Médiakonferencia másnapján.…

 Szóval az úgy kezdődött, hogy Viktor írt egy emailt, hogy vacsorázzunk együtt nála. Mi, akik írjuk a blogot. És úgy is lett.  Leírás minden elfogultság nélkül. Na jó, egy kis elfogultsággal. A főszerep természetesen a teáé volt, a menüsor szinte minden elemébe…

  Egy darabig mindig próbálkozott, megmászva a lépcsőfokokat, arrébbtoloncolva a lábaim az ágy szélére ülve és tájékoztatva arról, éppen milyen idő vár rám odakint. Aztán mindig feladta, és lentről, a konyha sarkán álló széken csücsülve kiabált fel nekem: Évike!…

  Tél volt, két évvel ezelőtt. De nem volt se lucsok, se csillogó fehér hótakaró, mert épp olyan helyen laktam, ahol szinte sosem esik a hó. Csak a Mistral nevű szélvihar kavarta az indulatokat, a faleveleket és a szemetet hatalmas erővel az utcákon Avignonban.    …