Ez a legpontosabb szó, ami kifejezi, mit éreztem, mikor először tapasztaltam a ku ding cha hatását. Azt hiszem, még nem ittam soha ennél keserűbbet, mintha a világ valamennyi reménytelen fájdalma ebben az ízben teljesedne ki, ami ráadásul egy nagy tüskében testesül meg – ilyen ugyanis ez a tea, mindössze szürkés tüskékből áll. A koncentrált keserűség eltorzítja az ember arcát, s mindig az az érzésem támad, hogy ezt az elképesztően keserű ízt már sosem tudom kitörölni sem az emlékezetemből, sem a nyelvemről, amin szürke, kiégett tarlókat hagy maga után a rózsaszín ízlelőbimbóim helyett.
Amilyen riasztónak hangzik, pontosan olyan az íze.
A második korty már sohasem olyan nyelvbevágóan borzalmas, és pontosan a második kortynál lehet megtapasztalni az első korty hatását. Nem kell 20 perc, míg hat a gyógyszer, vagy 8-10, míg hat a kávé és a cukor, nem kell ledönteni majd' félliternyit belőle, mint az energiaitalokból. A hatása sem teljesen ugyanolyan, mint ezeknek.
Inkább, mintha felkapcsoltak volna a fejem fölött egy lámpát, ami kristálytisztává teszi a gondolataimat, hirtelen fényt vetít a nagy egészre a pici részleteken túl, és (talán a keserű elviselése miatt) dicsfénybe burkol: mintha nem csak hogy felülről látnám a dolgokat, de még képes is lennék bármit nevetve megváltoztatni a világban.
És mire idáig eljutunk, a kis tüske ki is tekerte magát, és fura, bőrszerű tapintású (a delfinek bőrét képzelem ilyesminek) kékesszürke levelek bontakoznak ki. Legalább három mindig van, egy-egy oldalt, és a középső, ami a legkisebb, a csúcs, ami hol egy, hol több picike levélből tevődik össze. Eddig mindet kigöngyöltem, és végigtapogattam – valahogy olyan csodálatos, hogy a forróvíz és az idő mire képes.
Persze ez nem tea, hanem vadtea, vagyis semmi köze az eddig tárgyalt teákhoz. A kis tüskéket az ilex latifolia nevű növény hajtásaiból sodorják és szárítják. Ez magyarul a széleslevelű magyal, aminek van egy közönséges, nálunk is sok helyen látható változata, a közönséges magyal, sőt, van egy másik híres, az ilex, vagyis magyalfélék családjába tartozó cserje, a mate, ami szintén turbósító hatással rendelkező teánakvaló. Még az is lehet, hogy a széleslevelű példányai ezt a klímát is elviselnék – majd utánanézek.
Sok jó hatást tulajdonítanak egyébként a ku ding chanak – azt nem tudom, jót tesz-e a szántóvetőknek, de az biztosan meg tudom cáfolni, hogy leviszi a vérnyomást. Ajánlanám fizikai, szellemi, és főleg lelki megpróbáltatások előtt, néhány kortynyi forróvízzel felöntve. Úgy kéne inni, mint a szíverősítő pálinkát szokás. Pici, szürkés teatüskékkel a világ gonoszsága és megpróbáltatásai ellen. Ha magyar nevet kéne adnom neki, azt hiszem az lenne: Hétfő.
Harka Éva
Utolsó kommentek