Már négy éve, hogy elment Faludy György. Pár hónappal a halála előtt eljött Tapolcára, a Művelődési Házban beszélt. Épp otthon voltam, anyám aznap tudta meg, hogy jön, így a munkahelyéről rohantunk oda, kötettel sem tudtunk felszerelkezni. Erőtlen, fáradt hangon, de hosszan mesélt az öreg Villonról, versekről, barátokról, a Balatonról, az életéről.
Nem hagyhattuk ki az alkalmat, hiába volt otthon két könyv is tőle, muszáj volt a dedikálásra beruháznunk. A beszélgetés végén a pódiumra felült a felesége is, mellette a kötetek. Nem kérte a szervezők vagy nyugdíjas nénik segítségét, ő maga szedte a könyv árát. De nem ám holmi pénzváltó dobozból, hanem a zsebéből, nagy köteg pénzből adott vissza, apróval nem bajlódva. Az öreg remegő kézzel írt alá mellette.
A kötet papírja silány minőségű, a szövegben sok az elütés, a versek utolsó pár sora figyelmetlenül a következő oldalra van csúsztatva, igénytelen kiadvány volt, na. De hát ezt árulta Fanni.
Talán beszédes, hogy ez az emlék ötlött fel Tamás Jenő tea című könyve kapcsán. Kemény borítójú, nagyméretű könyv. Kevés új információval és sztorival szolgál, a neten két perc alatt összevadászható lényegében a teljes tartalma. Furcsán tördelt a szöveg, a függőleges vonallal elválasztott két oszlopban aránylag kevés az írás, de az üres helyeken nincsenek például rajzok, fotók. Hálásabb fotótémát el sem tudnék képzelni, mint a teáról, teázásról készíthetők, a fotósnak, Tamás Ervinnek mégsem sikerült ezt kihasználnia. Kapásból az első egy oldalas fotó egy kínai nőről készült, aki buborékos vizet szorongat a kezében. Miért? Egy bácsi csészealjat harapdál. Miért? Utána ugyanaz a bácsi, műfogsorral vigyorogva. Miért? Kép egy újszülöttről. Miért? A szamócáról, összeszámoltam, négy kép is van a könyvben, szamóca pohárban, szamóca a mezőn, ellenben tisztességes teafűről készült fotó egy sincs. Egy-egy oldalon találjuk a következő beszédes anyagokat: a legkedveltebb ital, mítoszok ködében, illanó illatok. Utóbbi fejezet teafajtákat sorol fel, összesen négyet (!?): az earl greyt, a genmaicha-t, a jázminteát, és a song yang ying hao-t.
Aztán. Egy-egy oldalon kapunk képet India, Marokkó, Törökország, Amerika, Oroszország, Japán vagy Németország teatörténelméről, rendszertelenül összeállítva.
Ilyesféle bölcsességekről ír a szerző: „Mi a világnak ezen a részén nemhogy a nagyszüleink, de a szüleink tudására és tapasztalataira sem vagyunk kíváncsiak.”
A gyógynövényekről ír még sokat, hatóanyagokat sorol fel hosszan. Akit érdekel, a hónalj izzadás elleni teakeverék receptjét is megtalálhatja.
Pozitívumok: a mate teának két oldalt szentel. Jó, a citromfüves joghurttorta egész jól néz ki a receptek között.
És hogy mégsem lett Megváltó belőlem:
az első követ te emeld reám.
Szeretett témánknál maradva. Milyen teát ivott volna Faludy György? Íme a www.teaerdo.hu elképzelése: Pina Colada ízű, almából, hibiszkuszból, csipkehúsból, ananászból és kókuszreszelékből álló gyümölcstea.
Hát nem tudom. Részemről gunpowder, utolsó éveiben biztosan sok cukorral.
Anda Zsófia
Utolsó kommentek