Bree Van De Kamp elégedetten lépett be tökéletesen fertőtlenített konyhájába. Élelmiszerrel teli papírzacskóját óvatosan lehelyezte ébenfa étkezőasztalára, a másik zacskót, ami a homárt tartalmazta, pedig a pultra tette. Retiküljét kivitte az előszobába, megkereste kedvenc, fodros kötényét, a dereka köré kötötte, majd visszasietett a konyhába. Lassan, és alaposan öblítette le szappanos vízzel hibátlanra manikűrözött kezét, a rákot kiemelte a szatyorból, és az acélszürke állatot a mosogatóba tette, majd lefedte újságpapírral. Így lehet a legtovább életben tartani, ő pedig pontosan tudta, milyen fontos a frissesség az ételeknél. Ami azt illeti főzésben nem ismert tréfát. Csak a tökéletes a jó, annál kevesebbel nem is érdemes beérni.
Miközben előkereste a legnagyobb lábosát, rubinvörös haja megrebbent attól a fuvallattól, ami a nyitott konyhaablakon röppent be. Magnóliák illatát hozta be. Hibátlanra nyírt, makulátlan füvön tenyésző, gondosan trágyázott földből növő, kövér és szépséges magnóliák illatát, Bree kertjéből.
Teletöltötte vízzel a lábost, és alágyújtott. Közben előkereste a thai citromfüvet, amit a városban szerzett, és a ritka, sós provance-i vajat, amit csakis egyetlen áruházban lehetett megszerezni a környéken. Pontosan emlékezett az érzésre, mikor leemelte a polcról. Arra a bizsergető izgatottságra, ami annyira emlékeztette a férjével való együttlétekre. Csak ezután nem kellett gyorsan letusolni és felöltözni. Annyival tisztább és elemibb volt ez az élmény, mint akármelyik szeretkezés, amiben eddig része volt, és annyival jobban kívánta ezt a vajat, hogy… Önkéntelenül is mosolyra húzódott az ajka, majd vett egy mély levegőt.
A víz lobogva gőzölgött már. Bree odalépett a mosogatóhoz, és kiemelte a homárt. Közel emelte az arcához, hogy farkasszemet nézhessen vele. A rák folyamatosan mozgatta csápjait, lekötözött ollóit pedig peckesen tartotta. Élvezte az állat kiszolgáltatottságát, azt, hogy az ő kényére-kedvére van bízva a sorsa. Odalépett a forrongó vízhez, majd óvatosan beletette, mellé dobta a citromfüvet, aztán lefedte a lábost. Alig pár pillanat múlva elkezdődött a vergődés. Bree erősen tartotta a fedelet. Ez volt az a pillanat, mikor a főzés élménye kiteljesedett. Ő volt a királynő (mondjuk az angol), aki uralkodik és az ő akarata szerint történnek az események. Felemeli azokat, akik arra valók, és elpusztítja azokat, akik méltatlanok jól nevelt társaságára (akaratlanul is a férje jutott eszébe). Öt perc múlva vége is lett. Gyorsan kiemelte a vízből a rákot, letörölgette egy tiszta konyharuhával, majd a hátára fordította. Egy pillanatra elmélázott a vacsorája felett. Mindig is csodálatosnak tartotta, ahogy a hő kioldja a homár színét, és ilyen élénkvörössé varázsolja.
Hátralépett. Innia kell. Erőre volt szüksége. Olyan innivalóra, ami az angol királynőnek is kijár. Teára. Valami egyszerűre, de nagyszerűre. Pár percen belül a vízforraló gőzölgött, az Earl Grey filter pedig ott pihent a rusztikus teáscsészében. Felöntötte, stopperrel lemért három percet, beledobott két kockacukrot, és fél deci tejet öntött hozzá. Jól felkeverte, majd nagyot kortyolt. A forró tea elborította ízlelőbimbóit és végigcsurgott a tokán. Az idő megállt egy pillanatra. Bree becsukta szemét, és belesüllyedt ebbe a hibátlan, tiszta momentumba. Az első kortyba. A rezzenetlenségbe. Mindig túl kevés ideig tartott.
Még egyet kortyolt, majd lerakta a pultra a csészét, és elővette konyhája legélesebb kését. A homár testéhez illesztette a hegyét, majd ránehezedett (megint a férjére gondolt) Egy kis reccsenéssel megadta magát az állat kültakarója. Egy erős mozdulattal lenyomta a kést, (most a férje szeretője jutott az eszébe) a rák pedig kettévált, megmutatva vörös páncéljában rejtőző fehér húsát. Teljesen szimmetrikusan sikerült kettéválasztania. Undorodva peckelte a kés hegyével arrébb a bélzsákot. Bekapcsolta a sütőt, grill fokozatra állította, a vajat egy kis edényben a tűzre rakta olvadni. Kortyolt a teából. Kellemesen meleg volt már, elvesztette tüskés forróságát. A tér és idő megint kicsit kitágult. De nem volt megállás. A homárt tálcára helyezte és betolta a sütőbe. Eközben a vaj is felolvadt. Amíg lejárt a tíz perc az is a megfelelő hőmérsékletűre hűlt. A rák két felét a dédanyjától örökölt porcelánra rakta, majd gondosan megterített az ezüst étkészletből két főre.
„Szervusz drágám!”- Köszönt, az ebben a pillanatban a bejárati ajtón belépő férj Bree-nek (a szeretője parfümje áradt az ingjéből). „Ó drágám, pont most lett kész a vacsora, máris ehetünk!” Az időzítés, mint mindig, most is tökéletes volt. És a tea is pontosan most fogyott el.
Recept:
Provance-i grillezett homár
1 kb 80 grammos homár
10 deka provance-i sós vaj
5 szál friss thai citromfű
Egy akkora lábosban, amibe kényelmesen belefér a homár, felrakunk vizet forrni. Mikor már lobog a víz, a thai citromfűvel együtt belerakjuk az állatot és 4-5 percig főzzük. Mikor ez kész, kiemeljük a homárt és pár percre jeges vízbe tesszük. Ezután a hátára fordítjuk, és hosszában kettévágjuk, az ollóit letörjük, a bélzsákot eltávolítjuk. A sütőt grill fokozatra állítjuk, majd a két rák felet páncélostul 10 percig grillezzük. A vajat folyósra olvasztjuk és meglocsoljuk vele a homár húsát. Két adag lesz belőle.
Göbölös Viktor
Utolsó kommentek