Lynette a gardrób egyik szekrénye előtt térdelt. Próbálta előráncigálni régi kosztümjeit, melyek évről évre egyre kevesebb helyet kaptak Porter és Preston kinőtt kabátjai mellett. A szekrény aljába tömött holmiktól felgyűrődött szoknyáinak alja, kosztümjei viharverten szorongtak a vállfákon. Lynette leporolta magát, közben lekiabált a nappaliban veszekedő gyerekeknek a szobafogság ígéretével. Maga elé tartotta világosbarna térdig érő szoknyáját, mely annyi sikeres tárgyaláson társa volt. Rámeredt a szekrény oldalán lévő tükörre, és elkeseredett grimaszt vágott.

 

Egyszerűen nincs ötlete. Hiába a húsz évnyi tapasztalat, a több száz kreatív reklámszöveg,  ütőképes kampány, nem tudott mit kezdeni új munkahelye első megbízásával. Napok óta nem is alszik rendesen.

A lépcsőn lefelé menet ismét kénytelen volt üvölteni, amikor megbotlott a szétszórt játékokon. Az utolsó lépcsőfokon megállt, sóhajtott egyet, és a kanapén civakodókra meredt. Tekintete éles ellentétben állt nyugodt és diplomatikus hangjával, amikor megkérte a gyerekeket, hogy egy plusz lefekvés előtti óráért cserébe látogassák meg Mrs. McCluskey macskáit.

 

Odasétált a konyhaablakhoz, onnan nézte a távolodó és egymás haját tépő Parkert és Pennyt. A hirtelen beállt csöndben lassú ütemes dobverésként hatott a mosdókagylóba csörögő vízcseppek hangja. Tooom, az Istenért, mióta könyörgöm, hogy javítsd meg ezt a nyamvadt csapot!-morogta magának.

 

Amióta az eszét tudja, kizárólag kávét iszik. Méregerős kávét cukor nélkül, néha egy kevés sovány tejjel. Most viszont kénytelen lesz megkóstolni ezt a teát, elvégre az embernek ismernie kell, amit el akar adni. Neki pedig újra bizonyítania kell.

 

Guaranás fekete tea. Amióta megjárta az ikrek hiperaktivitás elleni szerével, a kávén kívül nem igazán vágyott más élénkítőszerre- tört elő az elvonási tünet keserű emléke miközben a mosogatóra könyökölve várta, hogy felforrjon a víz. Majd elővette az egyik kopott piros Ferrari feliratú bögrét, és elvigyorodott a gondolatra, hogy milyen képet vágna Bree, ha látná, hogy milyen eszközt készül használni a teázáshoz.

Erős gyümölcsös illat csapta meg az orrát, amikor a filterre öntötte a vizet. Az ital színe a halvány rózsaszínből hamar vörösre váltott, és pár másodperc után az édes gőz mellett nagyon halványan előkúszott a fekete tea kesernyés illata is.

 

Letelepedett a nappali kanapéjára, a lábát hanyagul felrakta az asztalra és félredobta a lenyúzott hajú babát a háta mögül.

 

Az első korty nagyon intenzíven rágógumiízű volt. Vajon milyen íze lehet a magának a guaranának, ha ilyen borzasztó műanyag erdei gyümölcsös aromákkal kell elnyomni? Ha lehűtenék és szénsavat nyomnánk bele, a megtévesztési hasonlítana egy energiaitalra. Kinek támad gusztusa felforralt Redbullra? És ebből egy egész dobozzal meginni?

 

Nincs más hátra, -gondolta- mint befeküdni a fürdőkádba, és várni, hogy eltalálja egy olyan villám, mint ami Mel Gibsont is a harisnya- és a mitesszertapasz próbálgatása közben. Úgy érezte, csakis más fejében születhet bármi használható erről a löttyről. Kizárt, hogy ő holnapra prezentál valami érdemlegeset. Talán ha az ikrek hazajönnek, segíthetnének. De ha mégis élénkít ez vacak, mégsem kellene tesztelni rajtuk.

 

 Egy pillanatra elmélázott, mert eszébe jutott, milyen volt, mikor először vette fel a szekrénybe visszatömködött kosztümjét. Ősz volt akkor is, és ő kifejezetten jól nézett ki benne, bár élete első nagy tárgyalása előtti fél órában picit émelygett – terhes volt. Akkor is terhes volt. A gyerekek persze fontosak, de néha úgy felpofozná a legnagyobb gyereket, akivel együtt él.

 

Tomot.

 

Ó, meg is van! Legyen a neve Beat.

 

Aztán elképzelte a férje ártalankék szemeit és pofontól vörös arcát.

 

Inkább megrugdosná.

 

Akkor legyen Kick.

 

Tom-Kick – mosolygott magában.

 

Az sms-ben, amit a főnöknek küldött a tea új nevéről, már csak annyit írt: T. T-Kick.

 

Hát mégiscsak hat.