Hunyd le a szemed, és vegyél egy mély levegőt. Aztán nyisd is ki újra és a lelked is vele együtt, vagy a lelki szemeid. Varázsolni fogunk. Csukott szemmel pedig nem lehet teát főzni.Ezt a varázsitalt Indiában kávé helyett fogyasztják, és a chaiwalák árulják a poros és forró utcákon, így a tea is poros és forró, emellett édes és erős, és öntudatos, nem kedves, nem hízelkedő. Recept szempontjából olyan ez náluk, mint nálunk a halászlé, minden családnak megvan a saját receptje, az „igazi chai”, amelynél jobb nincs a világon. Az én erőt adó varázsitalomhoz sok fahéj kell, egészben, néhány hüvely kardamom, egy centi gyömbér, és két szem koriander és bors, valamint tej, barnacukorság és fekete tea a végére, pont helyett, felkiáltójelnek. Utóbbi lehet Assam, vagy cejloni, vagy bármilyen jó féle, ki mivel szeretné összefogni az ízeket. A gyömbér a felszentelt tőrrel apró darabokra vágjuk, a fahéjjal együtt a lobogó tűz fölé helyezett, vízzel és tejjel teli kondérba dobjuk, miközben Ganeshát képzeljük magunk elé, aki óriási elefántormányával komótosan tolja el előlünk az akadályokat az életben. Aztán mehet bele a többi alkotóelem is, kivéve a teát, az erejét, azt csak 10 perc forralás után.
Miután elkészült a főzetünk, leszűrjük (vagy nem, és rágódunk a darabjain), és forrón, lassan isszuk, míg meg nem telünk tetőtől talpig hittel és erővel, amivel folytatni tudjuk az abbahagyhatatlan.
Apró „Buba” Annamária
Utolsó kommentek