Piros emeletes buszra szálltunk a kedvesemmel. Mindenki munkába igyekezett, így nagy szerencse volt, hogy elcsíptünk két egymás melletti ülőhelyet fönt legelül. Szélesvásznú élmény korareggel, első sorból az ébredő London, első sorból az ébredő szerelem a kedvesem, és a városa iránt. Sorházak téglából, paloták üvegből; a buszon meg hangosan olyan népek, akiket még nálam is messzebbről sodort ide a sors, vagy valami más.
Csak pár napja, és alig pár napig voltam vendég itt, és igyekeztem mindent megkapni ettől a kis időtől, amit csak lehetett, így az éjszakák is inkább beszélgetésekkel és filmekkel, meg nagy álmokkal teltek; hiszen aludni otthon is lehet. A reggel persze hisztisen indult ezért. Kedvesemet hosszú munkanap, engem múzeumok végeláthatatlan sora várt aznap, így miután bekísértem az üzletbe, ahol dolgozik, úgy döntöttem, hogy magányos kalandozásaimhoz egy Starbucks-ban merítek erőt. Persze az túl egyszerű lett volna, hogy egyből a London Bridge-nél üljek be egybe, találomra kiválasztott uticélom közelében kerestem hát magamnak egyet.
Ehhez metróra szálltam, ahol ha lehet, még különösebb szerezetek lógtak a kapaszkodókról, majd két átszállást követően kilyukadtam valami kedvesen hangzó nevű helyen. Lépten-nyomon kávézók váltották egymást ott is, mint szinte mindenhol a városban, s míg a megfelelőt kerestem, nem győztem elámulni a házak, és a kirakatok szépségén. Aztán bementem a Starbucksba, ahol a jóleső meleg és a fertréd kávéillat egyből levett a lábomról. Kicsit haboztam, egy bizalmas mosolyú, közel-keleti lány segített döntenem: english breakfast tea, itt fogyasztva, tejjel. Ez valamennyi termékük közül az egyik legolcsóbb, mégis az egyik legjobb. A tej karamelles ízt és színt ad a tűzforró főzetnek, amibe aztán az ember annyi extrát lapátolhat, amennyit csak nem szégyell. Barnacukor, fehércukor, édesítő, tejszín, még tej. Egyedül a citrom tiltólistás. Míg hűlt, fellapoztam az utikönyvemet és tüzetesen átvizsgáltam a környék nevezettégeit, melyeket a tea erejének köszönhetően a nap hátralevő részében sikerült élőben is végigjárnom.
Még háromszor utaztam Londonba ezután. Előbb egy, majd két, végül négy óriási doboz english breakfast tea szorította ki poggyászomból a ruhákat hazafelé menet. Még ha nem is képes arra, hogy visszaadja a várost, vagy a kedvesemet, de idehaza is jóleső meleggel tölt el, és elég erőt ad a naphoz.
Nadobán Nóra
Utolsó kommentek