Álmomban egy hatalmas, vöröslő gránátalmát adott nekem a zöldruhás, szénfekete szemű férfi. Először drágakőnek néztem, aztán rájöttem, micsoda. Azt viszont nem sikerült kiderítenem, hogy mi a fenét keresek egy nagy mecset belső udvarának narancsligetében, ha egy aprócska, fehérre mázolt keresztény romtemplom ajtaján léptem be.
Ugyan ki tudja?
Az is éppen ilyen zagyva (elsőre), hogy a gránátalma levét és a zöld teát összeöntsük. Valahogy mégis működik. "Pomegranate Green Tea" - áll a vöröslő borításon, no meg az AriZona felirat - honnan máshonnak származhatna ez a furcsa keverék, ha nem Amerikából?
Már a kinézete is egy olvasztótégely, vagy a manapság kurrens antropológiai szleng szerint salátástál: keleties gránátalma-motívumok az üveg száján, az oldalára tekert vörös színű műanyagon is a hatalmas, romlatlan, csodaszép gyümölcs. Alatta zölddel a zöld tea felirat. Mindezt egy stilizált Amerika-térkép egészíti ki (muszáj, hogy tudjuk,hol van egy az aranyos zóna, bocs, ari zona), és a napi vitaminbevitel százalékos bemutatásán túl hatalmas transzparens hirdeti, hogy nincs a löttyben mesterséges színezék, de annál több antioxidáns (bármi is legyen utóbbi vagy előbbi).
A túlzsúfoltan keleties díszítésű palack a nagy feliratokkal elég komikusnak hat. Ha lepattintjuk a tetejét (ha nem pukkan, ne idd meg - hirdeti rajta felirat, pont mint egy bébiételen), elsőre nehéz eldönteni, hogy a gáránátalmás tea vajon valóban vörös-e.
Nos, az. Az almalé és a gránátalmalékoncentrátum elsőre teljesen elnyomja a zöldtea ízét - le kell nyelnünk ahhoz, hogy egy kis kesernyés utóíz emlékeztessen arra, hogy ez egy palackozott tea. A színe (a gránátvörös és a teazöld) mégis az álmom juttatta eszembe. Kár, hogy az animust nem lehet csak úgy megölelni - főleg élőben nem. Ha újraálmodom a tea miatt, ezúttal hosszabb álmot kérek!!!
Harka Éva
Utolsó kommentek