Tél volt, két évvel ezelőtt. De nem volt se lucsok, se csillogó fehér hótakaró, mert épp olyan helyen laktam, ahol szinte sosem esik a hó. Csak a Mistral nevű szélvihar kavarta az indulatokat, a faleveleket és a szemetet hatalmas erővel az utcákon Avignonban.
Betértem egy teaboltba, amivel már régóta szemeztem. Bent egy furcsa, vékony kis nő fogadott, és valami requiem szólt hangosan, mintha temetésen lennénk, és kissé felháborodva nézett rám, hogy megzavarom gyászában. –Valami téli teát szeretnék, egy romantikus, mély téli teát- mondtam. Ő meg nézett rám, mint egy hülyére. Kicsit zavarba is jöttem, mert én úgy gondoltam, hogy egy teaboltban lehet ilyet mondani, és hogy ilyen helyeken álmodozó Amélie-lelkű teremtések dolgoznak, akik megértik, ha nem a kívánt tea sorszámát vagy származási helyét mondom. Aztán bosszúsan elém rakott egy dobozt, és kinyitotta. Mély, téli, szerelmes illat borította be a boltot, fahéj, mandula, alma, vanília és gyömbér, töményen, fekete teaszálak közé keverve. A vöröses rózsaszín felhőből kikeveregve láttam meg a doboz címkéjét, miközben az eladó még mindig utálkozva nézett rám. Pedig pontosan tudta, mit akarok. Forró vízbe áztatható szerelemfüvet, ami átjárja az egész testem, és közel hozza azt, ami/aki abban a pillanatban nagyon messze volt. A Thé des Amants pedig pont ilyen, a szeretők teája, felkavaró, erősen szorító, de mégis lágy és melengető.
Az eladónő elegáns fémtasakba csomagolta a szerelmet, még egy megvető pillantást vetett felém, amiért boldog szeretnék lenni, aztán kiléptünk a boltból. A tea elfogyott, akármennyire is próbáltam beosztani minden szálacskáját, csak a fémtasak marad. Amit azóta is használok inhalálásra, ha vágyom a szerelem illatára.
A neten rendelhető itt, vagy kapható Franciaországban.
Apró "Buba" Annamária
Utolsó kommentek