Vannak olyan fűszerek a polcomon, amikre nem tudok egyszerű ízesítőként gondolni. Ennek több oka is lehet. Egzotikusságuk, nehéz beszerezhetőségük, vagy egyszerűen az ízük miatt. Mind három kategóriába beleesik a világ harmadik legdrágább fűszere, a kardamom. Ez az Indiából származó cserje rendkívül fontos az ott élő emberek számára, alap ízeik egyik meghatározó eleme. Bár Európában inkább az édes ételekben találkozhatunk vele, valójában ez a zöld mag univerzális fűszer, így bátran használhatjuk húsok elkészítéséhez is, ha valami különlegesre vágyunk.A kardamom számomra a fűszerek trónusán szomorkodó, gyászoló királynő. Az enyhén kámforos ízéről, mindig a melankólia, és a gazdagság jut eszembe. Szeretem ezt a zamatot, és ezt a hangulatot. Gyakran töröm össze mozsárban a hüvelyeket, és keverem a még forró kávémba (vagy alapvetően a vízbe rakom, és úgy főzöm le), de fekete teafűhöz adva is élvezhetjük különleges aromáját. Tojáshabos krémbe is szoktam rejteni, hogy aztán pitét töltsek meg vele, vagy huszonnégy magból süssek, kirobbanó ízű piskótát belőle.
A gyászoló királynőnek természetesen megvan a párja, a fekete (vagy néhány helyen barna) kardamom is, ami még mélyebb, és füstösebb ízű, és megjelenésében is nagyobb, és markánsabb párjánál (bár jó tudni, hogy a zöld és a fekete kardamom rendszertanilag nem rokon növények). Szerintem a mitológiai Styx folyónak lehet ilyen aromája. Zamatát a kínai lapsang souchonggal, vagy assammal lehet a legjobban párosítani. És ha italunkat még érdekesebbé szeretnénk tenni, akkor egy csipet fahéjjal (lapsang souchong esetén cassiával, míg assam esetén hagyományossal) is megbolondíthatjuk. Pontosan úgy simul a kardamom ízéhez, mint a királyhoz titkos szeretője.
Göbölös Viktor
Utolsó kommentek