Mi kell ennek a fél szemére kissé bandzsi boszorkánynak, aki akkor, azon a tavaszon, mimózával ékesítette fel magát?
Margarita nagyot füttyentett, és az engedelmesen odabillegő seprűt megnyergelve, átrepült a túlsó partra. A magas mészkőpart árnyéka nem ért el odáig, az egész táj holdfényben fürdött.
Mihelyt Margarita lába a harmatos füvet érte, a zene a füzek alatt erősebben harsogott, és vidámabban szálltak a szikranyalábok a tábortűzből. A füzek ágain a holdfényben tisztán látszottak a sűrű, zsenge, bolyhos kis barkák. A fák alatt két sorban kövér pofájú békák ültek, és felfúvódva, mintha gumiból volnának, virtuóz indulót játszottak fafurulyájukon. A kis muzsikusok előtt fűzfavesszőről korhadt fadarabok csüngtek le, megvilágítván kottájukat; a békák pofáján a tábortűz fénye táncolt.
Az indulót Margarita tiszteletére harsogták. Általában a lehető legünnepélyesebb fogadtatásban részesült. Az áttetsző vízisellők megálltak körtáncukban a folyó felett, és hínárfüzéreket lobogtattak feléje; üdvözlésük messze elhallatszott a néptelen
zöldes parton. A füzek mögül meztelen boszorkák ugrottak elő, felsorakoztak, és mély udvari bókkal tisztelegtek előtte. Aztán egy kecskelábú alak termett előtte, kézcsókkal köszöntötte, selyemszőnyeget terített a gyepre, és megtudakolván, jólesett-e a királynőnek a fürdő, azt ajánlotta, feküdjék le, és pihenje ki fáradalmait.Margarita követte tanácsát. A kecskelábú serleget hozott neki, ő felhajtotta, és egyszeriben átmelegedett. Kérdésére, hogy Natasa hol van, azt a választ kapta, hogy Natasa már megfürdött, és ártánya hátán előrerepült Moszkvába, hogy hírül adja Margarita hamaros megérkezését, és előkészítse báli toalettjét.
Margarita nem tudta, mi lehetett a serlegben, de egyszerre volt szívlázítóan forró, mélységesen mély, és friss, harmatos, rózsaszín mandulavirág ízű, amitől énekelni és táncolni támadt kedve a holdfényben a többi meztelen boszorkánnyal együtt. A boszorkák először hajlongtak, kecses mozdulatait dicsérték, tündérkirályőnek szólongatták, szép szavakat suttogtak a fülébe, majd kört fontak köré lobogó hajzuhatagokból, kerek csípőkből, ringó mellekből, és lassú, puha talpú lépteikkel keringeni kezdtek.
Margarita nem tudta, mi lehetett a serlegben, de egyszerre volt szívlázítóan forró, mélységesen mély, és friss, harmatos, rózsaszín mandulavirág ízű, amitől énekelni és táncolni támadt kedve a holdfényben a többi meztelen boszorkánnyal együtt. A boszorkák először hajlongtak, kecses mozdulatait dicsérték, tündérkirályőnek szólongatták, szép szavakat suttogtak a fülébe, majd kört fontak köré lobogó hajzuhatagokból, kerek csípőkből, ringó mellekből, és lassú, puha talpú lépteikkel keringeni kezdtek.
Táncuk egyre gyorsabb és gyorsabb lett, Margarita középen keringett, forgott és pörgött, míg körülötte örvénylett a nedves fű a boszorkányokkal. Aztán már a világ is forgott körülötte, nem csak talpa alatt a föld, szeme előtt a Hold. Elájulhatott, mivel mire föleszmélt, már a Nap is fölkelt, a boszorkányok eltűntek, csak a kecskelábú állt illedelmesen mellette, és köszöntötte:
-Jó reggelt, Margó királynő, indulhatunk Moszkvába?
A nappalok pedig ezen éjszakától fogva hosszabbak lettek.
részletek:
Mihail Bulgakov/Mester és Margarita/
Napköszöntő - zöld tea, sárgadinnye, ananász, napraforgó és virág
Teatár, Pécs
Teatár, Pécs
Utolsó kommentek