-Téli diót szeretnék- kértem már másnap a teaboltban, már az utolsó bögre elfogyasztása után rohantam, függő voltam.
-Nincs, elfogyott-szólt a zord válasz.
-És nem is lesz többé?- mókáztam, persze nem voltam vicces.
-Nem.
-Nincs, elfogyott-szólt a zord válasz.
-És nem is lesz többé?- mókáztam, persze nem voltam vicces.
-Nem.
Na, ez már tényleg nem volt vicces. -És nem lesz Sunshine Reggae sem-fűzte hozzá az eladólány szomorúan és együttérzően. -Pedig az is nagyon jó volt, sokan szerették ezeket-mondja még, ez már egy terápiás beszélgetés, próbáljuk közösen feldolgozni a feldolgozhatatlant, hogy megszüntették a kedvenc teáinkat. Az ő életéből a napfény tűnt el, Bob Marley-stül, papayástul és ananászostul, mindenestül.. Én meg kétségbeesetten kapaszkodom a tegnapi ízbe, ami akkor még megvolt, elérhetően, megnyugtatóan a polcomon, és most nincs, nem is lesz többé. Madeleine nélkül is föl tudom idézni, milyen gyönyörűen kavargott a sötét és forró főzetben a tej, bárányfelhőket bodrozva a diófa köré, amely a bögrémből nőtt ki, és csuklómnyi gyökereket növesztett percek alatt a konyhában, amelyek bekúsztak a barna csempék alá, az ágai pedig az ég felé törtek, át a plafonon, a főbérlő ámulatára. Én meg csak ültem a tövében, és nem törődtem a világgal, csak a bögre diós teámmal. Kint hideg volt, bent forróság. Ez nincs már, hiába telefonálnék a magányomba és hiába haragszom rájuk, kivágták a diófámat.
Apró "Buba" Annamária
Téli dió:
fekete tea, dió, mogyoró, narancshéj, rózsavirág, kasszia, szegfűszeg, aroma
/Teatár Pécs/
Utolsó kommentek