Dexter, a jólfésült, Derék, Démonmentes Dexter látszatra olyan, mint bármelyik átlagos amerikai: langyosra hűlt laza kávét szopizik szívószállal fedeles papírpohárból, fejét hátrahajtva önti le torkán a kólát, giccsesre díszített gyümölcsös koktélokat iszik társaságban és valahol a kesztyűtartójában ott lapul egy kétdecis Evian vész esetére.De a Sötét Utas, na, ő teljesen más.
Folyadékfogyasztási dolgokba nem is szól bele a hátsó ülésről, egészen addig, míg a kipécézett bűnösről össze nem szedet minden apró terhelő részletet Dexterrel, aztán ki nem dolgoztatja vele azt a precíz tervet, amivel megszabadítják a világot ettől a söpredéktől. Lassú munka ez, a bosszúra, vérre és ölésre szomjas Sötét Utas sokáig kell, hogy várjon, hogy a Harrytől tanult módszerekkel, okosan és főleg nyomot nem hagyva végre kiélhesse magát.
És akkor, túl a gyilkosság által okozott adrenalinlöketen, miután már minden szikét és kést tisztára mosott, minden rongyot elpakolt, és a becsomagolt, kivérzett tetemet vagy testrészeit a folyóba dobta, megáll.
Ott áll a csónakban, vastagabb anyagú esőköpenyének zsebéből pedig előhúz egy előre odakészített, egyszer használatos áttetsző papírteafiltert. A fehéren derengő papírban egy szabálytalan alakú vöröses folt van: Rooibos tea. Sötét rozsdavörös szálacskái a Sötét Utast az alvadt vérre emlékeztetik – a titkos rejtekében a korábbi gyilkosságainak emlékeként gyűjtött apró vércseppekre, arra, hogy a mostaniból is lapul egy minta a belső zsebében. A rooibos is gyilkosság áldozata: az afrikai őslakosok kézzel tépték le a cserje hajtásait és sziklákhoz verték addig, míg meg nem adta magát.
Van a csónak hátsó részén egy termosznyi forró víz. A Sötét Utas lecsavarja a fedelet, ráteszi a filtert a gőzölgő vízre, és óvatosan, hogy ujjai éppen csak súrolják a forró folyadék tetejét, belenyomja a filtert: lassan süllyed el a kis csomag – nem úgy, mint a becsomagolt testrészek. A Sötét Utas leül, beleszimatol a feltörő illatgőzbe, majd a termosszal a kezében hátradől.
Csend van.
Letisztult, sötét és rezzenetlen nyugalom a folyó felszíne.
Vár. Hagyni kell kioldódni a hatóanyagokat. Éppolyan precíz, átgondolt és tökéletes művelet a teakészítés, mint az előre eltervelt gyilkosság – a Sötét Utas nagyon jó ebben. Az egyik szike végével a kellő időben kipiszkálja a filtert, kortyol. A tea egyszerre élénkéti fel és nyugtatja meg. Lehunyja szemét és csak arra koncentrál, hogy nyel, lassan, kortyot korty után forgatva gondosan át a szájában. Ahogy orrából kiszáll a frissen ontott vér szaga, úgy érzi szájában az erőteljes, afrikai vörös föld vas-szerű ízét.
Jól van, szörnyetegek mindig is lesznek. Olyan is, mint akit éppen megölt, és olyan is, mint amilyen a Sötét Utas. Mire a termosz aljára ér, a Sötét Utas aludni tér. Legalábbis egy időre. Dexter, a derék, megbízható, jólfésült, jóképű Dexter önti a folyóba az utolsó kortyot.
Beleereszti a motort a vízbe, és kicsónakázik a partra.
Az alélt rooibos szálacskákkal teli kifacsart zacskót az újrahasznosítható szemét közé dobja.
A körforgás kezdődik elölről.
HARKA Éva
Utolsó kommentek