A barack az a gyümölcs, amit fülledt, augusztusi napokon szívesen fogyasztok. Szeretek beleharapni egy jól érett példányba, aztán hagyni, hogy a leve a könyökömig lecsurogjon. Gondosan lerágni a magról a mézédes húst, hátradőlni a napágyban, és figyelni, ahogy a kertben a kutya piheg a fa árnyékában. A barack az, ami egy ízben összefoglalja, milyen is egy tunya, felszabadítóan lassú nyári délután.Nem csoda, hogy a barackos teák talán a legnépszerűbbek. Ha bemegyünk akármelyik közértbe, szinte bizonyos, hogy ezt a fajtát megtaláljuk. A választék is hatalmas, mert a legolcsóbb márkáktól, a prémium készítményekig, mindenhol fellelhető. Van, amiben aroma van, van amiben barackdarabok is fellelhetőek, és még ezernyi komponenssel lehet teljessé tenni a zamatokat.
Az én kedvenc barackos teám kicsi átlátszó zacskóból kukucskál ki, aminek a szája szépen össze van kötve egy zsineggel, és rajta egy ovális színes kartonpapír hirdeti, hogy milyen nagyszerű italt is lehet ebből a teakeverékből készíteni. Természetesen a teakeverék szó nem is igaz, hiszen tealevelet semmilyen mértékben nem tartalmaz, viszont dundi, mosolygós barackdarabokat annál többet! Ezen kívül hibiszkusz, és virágszirmok tarkítják a bordó, narancsos színű keveréket, no meg némi természetes barackaromát adtak hozzá. Főzete sötét bordó és ínycsiklandozó, illata, mint egy virágzó gyümölcsfáé. Az íze pedig pontosan az, amit elvárunk egy ilyen teától. Barack. Kövér, lédús, dundi, túlérett, nyár ízű barack. Beleránt a tunyaságba, a hőségbe, a félálomba, a gondtalanságba. Mint a nyári szünet közepe. Már belejöttünk a lazsálásba, és még jó sok időnk is van rá, hogy ezen ne változtassunk. Nehéz napok végén, taknyos, téli vasárnap reggeleken, vagy csak a semmittevés pillanatainak jó kiegészítője.
Gölöbös Viktor
Utolsó kommentek