Lapsang Souchong- kínai füstölt fekete tea
Menekülök. A nedves avar füstöl, mélyen izzik, a tűz már nem hatol be a Holtlápba, csak idáig üldözött. Nappal lehet, de csak éjszakát látok, a Napot koromba zárták, nem ég már, csak fulladozik a füsttől, a fényevők haltak meg először. Próbálok ösvényt találni, nem elmerülni a mocsárban, és nem vetni halottaknak a hátam. Kijutni innen, ahol a levegő helyett a föld és a poshadt víz kigőzölgései és a tömény füst keverednek a tüdőmben, beleragad a kátrány, nehezedik a légzés. Ekkor egy fáklyát pillantok meg, fénycsíkot húz a feketébe. Közeledik. Félek, de tudom, egy másik élő az egyetlen esélyem az életre, vagy a gyors halálra. Megyek hát irányába, ő is közeledik felém. Csuklyát visel, alig különül el a környezettől, mintha ő is füstből született volna. Nem köszön, csak rám néz, és átnyújt egy gőzölgő ibriket. Vagy füstölőt, inkább. Becsukom a szemem, jöjjön, aminek jönnie kell. Lenyelem a forró, folyékony füstöt, a mocsárba ragadt levelekkel, a sötétséget kebelezem be, valami túlvilágit, reménytelent. Már tudom, hogy túlélem, és hogy nincs kiút. Mordor éjfekete földjére léptem.
Apró „Buba” Annamária
Utolsó kommentek