Néha előfordulnak olyan reggelek, mikor alig bírunk kikecmeregni az ágyból. Ez mondjuk sokszor az óra sürgető csörgésével párosul, ami a munkába való elindulást jelzi. Pedig nem jó lemaradni a nap első szakaszáról.
Személy szerint imádom a reggeleket - korán kelő típus vagyok. Varázslatos, mikor még csak dereng az ég, minden csöndes és álmos. Egész kis rituálésorom van erre az egy-két órára. Bekapcsolom a számítógépet, fellépek MSN-re, és örömmel konstatálom, hogy hajnali öt-hatkor senki sem olyan őrült, hogy a leveleit nézegesse, vagy akárkivel is beszélgetni akarjon a virtuális térben. Közben előkeresem Sarah Vaughan, vagy Nina Simone egyik lemezét, és halk jazz muzsikára elkezdem a reggeli készülődést, valami forró itallal a kezemben és persze némi nasival.
Úgy gondolom, hogy a hidegebb reggelekhez megfelelő társ egy csésze irish breakfast tea. Főleg, ha alig térünk magunkhoz. Ez a fekete teák keverékéből álló forrázat (legtöbbször Assam, Darjeeling és Ceylon az összetétel) felpumpál minket tiszta energiával. Gyorsabban gyújtást ad a motorunknak, mint akármelyik kávé. Sűrű és fekete, mint a föld, az íze intenzív. Mindig forrón iszom, és felöntöm tejjel. Ettől a méregerős íz eltompul, és krémes lesz, de még mindig elég markáns ahhoz, hogy ne vesszen el a lényeg. Érdekes tény, hogy az íreknél ez a teakeverék az, amire csak úgy hivatkoznak: tea. Igazából az angoloktól ered az Irish Breakfast elnevezés, bár a breakfast is félrevezető, mert az írek a nap bármely szakában fogyasztják. Rengeteg márka és forgalmazó foglalkozik ezzel a fajta teakeverékkel, és a legtöbbjüknek megvan a saját titkos összetétele. Érdekes adalék még az is, hogy az irodalmi legendák szerint James Joyce két irish breakfast között kezdte megírni az Ulysess-t. Szóval bátran kijelenthetjük, hogyha Joyce-nak megfelelt, akkor a mi reggelünket is képes dinamikusabbá, és ünneppé tenni egy bögre irish breakfast tea.
Göbölös Viktor
Utolsó kommentek