Valahol messze, a sma- ragdzöld amazonasi ős- erdők mélyén kúszik egy növény, aminek bogyói és magjai dupla annyi koffeint tartalmaznak, mint a kávébab. Persze a guarana nem most kúszott elő a dzsungelből: az ott élő indiánok évszázadok óta használják a fáradtság, a fejfájás és a másnaposság leküzdésére.
A „brazil koka” néven is futó növénykivonatot ezért persze egy csomó energiaitalba (például a nálunk is kapható Cocaine-ban és Monsterben is ez van, de ott a Fekete Kutya elnevezésű szer is) és üdítőbe (Brazil Kóla) keverik. A lusta európaiak annak ellenére, hogy a XVII. században hoztak belőle a kontinensre, csak 1958 óta forgalmazzák – jellemző módon a fogyasztó hatását aknázzák ki elsősorban.
De vissza a gyökerekhez! A tupi indiánok mítosza szerint egy isten egyik szemgolyóját ültették el a falusiak, abból lett a növény (a bogyóját szokták egy szemhez hasonlítani állítólag), s bár aligha voltak tudatában annak, hogy egy szintén a szemhez, konkrétan Buddha szemhéjához kötődő eredetmítoszú levet készítenek, leforrázták a bogyókat és megitták a főzetet. Azóta is keverik teákhoz is: a Lipton Red Tea-jében például ez is van. Filteres teában még csak egy guaranásat láttam, ezt pedig a Pickwicknek köszönhetem.
Amit inni szoktam, az a Pickwick T-Kick fekete tea guaranával. Egy neten található termékleírást idézve: „Fekete tea guaranával és fűszerekkel. Összetevők: fekete tea, guarana, maté tea, gyömbér, fahéj, feketebors, édesgyökér. Édesgyökér tartalma miatt a magas vérnyomásban szenvedők kerüljék a termék túlzott fogyasztását.” Utóbbi mondat nagyon vicces, nem? A fekete tea mellett még a matéra hívnám fel a rezgésfokozásra vágyók figyelmét – de ez külön posztot érdemel.
Maga a tea kellemes, nekem kicsit karamellásnak tűnik az íze. Kevés cukorral ajánlom, és ha valóban selymessé szeretnénk tenni, akkor öntsünk hozzá egy evőkanálnyi tejet. (Tudom, hogy van, aki a tejhez önti a teát, de a látvány kedvéért kivételesen fordítsuk meg a sorrendet.) Miután mint egy fordított atombomba, szétárad a tej a kellemesen karamellbarna főzetben, szaglásszuk meg: picit borsos, picit gyömbéres az illata, de nem nagyon üt el egy megszokott fekete teától.
Ne számítsunk arra, hogy, mintha varázspálcával csaptak volna a fejünkre, mindent energikusabban látunk – az ugyanis a Ku Ding Cha hatása. Inkább egy számunkra is láthatatlan liánmintás szőnyegen himbálózunk lassan felfelé, majd nagyon lassan le. Nincs tuttifrutti íz, nincs szénsav, nincs veseterhelés – csak a szív dobban nagyobbat.
Utolsó kommentek