/Okakura Kakuzo, idézet a Teakalauz Teázási szokások fejezetéből/
A hvg 2007-es Teakalauz kiadványa két könyvből áll, A teáról praktikusan és A tea kultúrtörténete részekből. Az első kötet a tea termesztésének, kereskedelmének, történelmének fejezeteit mutatja be, a második pedig a teafajtákkal, teázási szokásokkal foglalkozik. Kezdeném a kiadvány kritikus pontjával. Túl kicsi a mérete, és mindezt négyzet alapon teszi, ezért valahogy nem áll kézre, szét kell törni ezt a pici könyvet, hogy a legbelül megbújó szavakat is el tudjuk olvasni. De a kicsi méretnek persze a fotók és illusztrációk -pedig igazán nagyon jók- látják leginkább a kárát-nem tudom más hogy van vele, de én sokáig tudok merengeni egy szép teáról készült fotón (újabban a teavirágba szerettünk bele: virágzó teák).
A szerző Kiss Mariann elképesztő mennyiségi információt gyűjtött össze mindkét kötethez. A kultúrtörténeti részben érdekes adalékokat (más színű háttérrel szedve) találunk, ír a borravaló történetéről, mely a teához köthető (a pénz csörgetésével siettették a pincért, hogy gyorsabban hozza a teát), vagy a teafilter születésének történetéről (eredetileg egy amerikai teaimportőr selyemzacskóba csomagolta a füvet), vagy hogy először franciák itták tejjel a teát, nem az angolok. Ebből a kötetből tudunk meg információkat a feldolgozás folyamatairól vagy a teaaukciókról, de arról is például, hogy mennyi teát termesztenek Nepálban.
A teáról praktikusan részletesen leírja a teafajtákat (honnan származik, milyen fajta, miért ez a neve, mik a jellegzetességei, hogyan készítsük el, és mi a fogyasztásának módja), a teázási szokásokat. A receptek száma kevés, és szerintem messze nem a legjobbakat választották ki, bár mindegyik egyszerűen elkészíthető és beszerezhetőek az alapanyagok. Ami viszont nagyon szimpatikus, a tea és egészség fejezet rövid, tényeket közöl, és nem értekezik vagy moralizál oldalakon keresztül, mint más teáról szóló könyvek (erről később), sőt a tea kedvezőtlen élettani hatásait is megemlíti: például hogy elszínezi a fogakat, és hogy a csersavtartalom gátolja a vas felszívódását.
A Csészealj - A teáról másképpen fejezet a könyv legizgalmasabb része. Megtudhatjuk, hogy miért érezzük lágyabbnak a tejes teát, vagy hogy miért bőrösödik a tea. A kísérletek inkább mulatságosak - a hogyan tunkoljunk hatékonyan rész különösen, mely a mártogatás fizikáját taglalja. A jóslásról is ír ez a fejezet, ha bárkit érdekel, hogy mit jelent az elefánt vagy a létra a teafűből kiolvasva, írjon, ugyanis a könyv számtalan kiolvasható képre magyarázatot ad.
A könyv legjobb fotója az utolsó: Don Pettit amerikai űrhajós ötórai teázásáról készült kép, amint épp a teagömböcskét emeli a szájához egy pálcikával, ezért a fotóért szerintem érdemes bebattyogni egy könyvesboltba és átlapozni a könyvecskét. A kiadvány ára meglehetősen borsos, 4600 forintba kerül jelenleg. Kérjétek ajándékba.
„Életünk során főleg három dolgot sajnálhatunk: az elrontott ifjúságot, az értelmetlen és bamba bámulással meggyalázott szép festményeket, valamint a helytelen készítéssel elpazarolt finom teákat”
/kínai közmondás A teáról praktikusan hátlapjáról/
Anda Zsófi
Utolsó kommentek